Gárdonyi Géza: A bor legendája
Szólt az Isten: “Kedves fiam, Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: “No, megöregedtem,
de ilyen jó bogyót még nem ettem.”
Szól az Isten: “Kedves fiam, Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Noé: “Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!”
Szólt az Isten: “Kedves fiam, Nóé:
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: “Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba !”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szörny.
Micsoda? Erről akarsz mesélni? Persze. Minden
szörnynek van egy saját meséje. Ezek a mesék
meghökkentők, játékosak, mulatságosak. És nem
lesz ez ijesztő? Nem. A szörnyek azért vannak, hogy
lássuk, mitől félünk, és aztán egy jót nevessünk
rajta.
Kiknek? Óvodásoknak, alsó tagozatosoknak
1933. július 16-án Róth Simon földbirtokos nemeshegyi földjén néhány libapásztorkodó gyereknek a fák feletti fényességben megjelent Szűz Mária.
A jelenés helyére, egy fára helyezett Mária képhez, eleinte csak a falu népe járt, ahol többen ismét látni vélték a Szűzanyát és állítólag csodás dolgok is történtek, így hamar híre ment. 90 éve Az Est napilap 1933. augusztus 9-i számában is beszámolt róla „Csoda a honti hegyek közt” címmel.
Látogassunk el mi is oda, meséljük el közösen a történetét ennek a csodás kis helynek!
Mi is megünnepeljük Petőfi Sándor születésnapjának 200-ik évfordulóját. A Közösségek hete és a Petőfi 200 programok is egész évben költőnk 200 születésnapjára emlékeznek, így mi is szentelünk erre az alkalomra egy hetet, amikor minden róla fog szólni könyvtárunkban, IKSZTben.
Vegyél benne részt te is! Hogy hogyan, máris írom!
A Mămăligă a román paraszt egyik fő hagyományos étele , történelmileg vidéki étel. A szegény vidéki területeken gyakran helyettesítette a kenyeret , az alapvető ételt . Az utóbbi évtizedekben azonban népszerű fogássá vált, amelyet a legjobb éttermekben szolgálnak fel. Általában sarmale (töltött káposzta-leggyakrabban szőlőlevélbe töltve) vagy más hagyományos ételek kíséretében szolgálják fel.